Koboldlány

akkor hát, ez a blog nemsokára megszűnik, lesz helyette, egy másik személyes blog, meg egy utazós, közös. az elérhetőségeit nem teszem közzé, mert olvasnak olyanok is akiket nem akarom, hogy olvassanak, mert pont az vész el a blogolásból ami a lényeg a szabad írás bármiről, ha kedvem úgy hozza a baszásról irhassak, ha meg amúgy akkor a virágok növekedéséről a réten kitudja, szóval akit rettenetesen érdekel hogy mi és hogy lesz tovább az megtalál a halottperc@gmail.com vagy a kiele@freemail.hu és ha ir egy röpke mailt el is küldöm neki a címeket akkor hát viszlát itt és remélem találkozunk máshol.

mostanában bántóan sokan vonnak kérdőre, hollétem illletve hogylétem felől. főleg a barátaim. itt is közölném, hogy net 3-4naponta, már, ha van hozzá kedvem -amúgy meg minden csudaszép és jó gerlémmel kedves kis egyetértésben tengetjük itthon, vagyis az országban hátralévő napjainkat.-

 

most éppen betegen, előbb ő aztán én, folyik a takony és kedves tüdőrákos köhintésekkel burjánzik szerelmünk. 

 

asszem ennyi.

 

felelsz vagy merszet azért nem játszunk, mert úgy is azt kérném, hogy tetováltassa a nevemet a seggére... 

 

(és ő úgyis merne) 

épp kosheen néni énekel hogy;

 

"I’m not guilty anymore
(You are, you are)
Though it brought me to the ground
(You are, you are)
I’m not angry anymore
(You are, you are)
Never wanted to be found"

 

amúgy meg minden rendben. csendben vagy néha sikoltozva, de mindenképp boldogan. várjuk az utazást. néha ugyan kicsit aggódva és kicsit feszülten. de nem veszekedünk meg ilyenek. persze már voltak surlódásaink, hisz mi is emberek vagyunk ráadásul egyikünk sem egyszerű eset, de hát így izgalmas az élet. visszatérve a súrlódásokra azt is nagyon szépen kezeltük és oldottuk meg. tehát minden tiszta giccs és romantika és klisé, külső szemmel, de ezen én, vagyis mi csak röhögünk és pont ezért nem lesz giccses.

 

az elmúlt napokban sokan kérdezték tőlem, hogy biztos vagyok abban, hogy ennyi idő után, így elköltözök külföldre és ott minden működni fog. igen az első felében biztos vagyok teljesen, különben eleve nem terveztünk volna be egy ilyet. az meg hogy ennyi idő után? kit érdekel. nem azt mondják mindig hogy amikor valami jó történik megérzi az ember. igen megérzi. nem csak megérzi, de át is. és eddig is nagyon közel álltunk egymáshoz, de azthiszem, hogy ezekben a napokban mióta visszajöttem, mégjobban. és már minden apró akár tudat alatti vagy fölötti képzelt vagy valós paranoiám szete foszlott. második része az elutazással kapcsolatos félelmekről pedig: aki külföldre költözik bárhogy is tegye nem egyszerű dolog, és aki azt mondja hogy nincsenek benne aggodalmak vagy félelemek, az hazudik. vagy komplett idióta. persze bennem is vannak és benne is. de azthiszem ez is az egyik lényeg, hogy együtt más félni, vagy más aggódni, különben is nekem nem kell magamért és neki sem kell önmagáért, mert én aggódom érte ő meg értem, nem kell a feleslegs hajcihő. ühhü, tehát várjuk a papírokat és várjuk, hogy beleharaphassunk valami nagy idegenbe. és hogy mi lesz ott, fogalmam sincs. legrosszabb esteben ugyan az mint itt. de én most is boldog vagyok

 

 

 

Kosheen: Guilty

holnap megyek vissza...számításaim szerint olyan dél-egy körül érkezem, és már nagyon várom. nem volt rossz itthon, de azért így whm mentesen nem is volt hű de jó. anyuval sem gyilkoltuk egymást. és nadrágot is  varrattam. és mindent elintéztem. fáradt vagyok, mert alig aludtam. tegnap éjjel különösen nyűgös voltam, még sört is ittam, pedig nem nagyon szeretem. most meg vár egy üveg sangria, de annyira fárdt vagyok, hogy nincs erőm inni, még bepakolom a táskám,  hajatmosok, meg arcpakolok meg ilyenek, hogy holnap a férfiállat még-még-még jobbnak/szebbnek stb stb találjon majd a vasútállomáson...vagyis pesten pályaudvar van nem vasútállomás, ne legyünk ilyen kisvárosiak. apropó kisvárosiasság, ma a gyógyszertárban találkoztam egy régi barátnőmmel, és nem az hogy hello hogyvagy stb, hanem másfélórát szájbeállás nélkül beszéltünk/hadartunk végig, mintha minden nap találkoznánk  kb úgy. jó volt. meséltem whm-ről meg az életem,ről. az utazásról.

 

utána voltunk családlátogatni, egy évre letudva...alapból nem lett volna gáz, de jött még valami rokonféle akik meg vadul elkezdtek politizálni én meg attól köztudottan hányok, de nem zavart annyira, mert addigra becsiccsentettem, de abba hagytam az ivást mert féltem, hogy elkezdek kibaszottul röhögni és az elég mondhatni udvariatlan lett volna, ha megteszem. ezek a kisvárosiak, komolyan a helyi hirdetőújsából pletykálnak,  ennél a résznél felröhögtem. utána meg hazajöttünk anyukámmal, belenéztem a miért éppen alaszkába, de mivel majdnem elaludtam törökülésben egy kétszer két méteres plédbe csavarva  a matrac(ágy csak ez matrac) közepén ezért úgy döntöttem kimegyek és felbontom az alkoholt, de mire kiértem (fél perc) eldöntöttem hogy mégse, fő a határozottság (látnátok kaját rendelni) szóval fáradt vagyok mert 6kor keltem és 2kor feküdtem le, vagyis feküdtem én már fél11kor csak nem tudtam aludni, mert hisztériáztam, hogy hiányzik whm és annyira elmerültem az önsajnálatban, hogy nem tudtam aludni tőle, mert éppen nagyon fájtam meg azon is gondolkodtam, hogy régen állandóan ilyen szarul voltam, sőt a mostani rossz óráim akkor jónak számítottak.

 

de ez mindegy is...asszem.

"Szeretném, ha most látnál,
ahogy egy közepes méretű
szobában reggel óta mindent
leegyszerűsítek. Nem hiszem
hogy számít, de ezt néha sokat
mondogatom.

Van egy ágyam. Valójában
csak egy matrac. Melletted sokáig
féloldalt akartam elaludni.
Megszokni, ami egyedül egy hát
mögött készülhet el, de úgy hogy
reggelre egy átizzadt póló is sok.
Valami ilyesmire lyukadnék ki,
egy hideg üveget szorongatok,
most is, nem emelem meg csak
fogom. Hová feküdjek, egy ilyen
háttal, mibe."

rettenetes... na mindegy... írom ki a zenéket, meg a cuccaimat dévédére...

 

közben meg számolgatok, hogy talán holnap el tudok intézni mindent és akkor tudok menni vissza, de nem akarom bele élni magam, mert akkor a holnap este még borzalmasabb lesz. azt hittem, hogy az első este lesz kemény, utána már szállni fognak a napok és hipsz hopsz már pesten is vagyok újra, lófaszt.

 

 

 

vánszorog minden...kínlódok, percenként nézem az órát, hogy legyen már késő, legyek már álmos. legyen már reggel...borzalmas, mellesleg most dörzsöltem el a festéket a szemem, de kábé leszarom. bárcsak holnap el tudnék intézni mindent és akkor legkésőbb fél11-re (pm) pesten lennék...majdnem azt írtam, hogy otthon lennék. de valahogy tényleg. 

voltam A HIVATALBAN, meg voltam doktorbácsinál, írt ki nekünk gyógyszereket, meg megbeszéltünk egy alap gyógyszercsomagot, amit be is szereztem, kiegészítve az itthon találhatókkal. szerintem egy fél hátizsáknyi, elláthatnám vele fél afrikát. na jó csak egy országot :P

 

a gyomrom már nem fáj, ellenben a térdem igen, az amelyikre tegnap ráestem, megmutattam doktorbácsinak, mondta ügyes, de semmi extra csak ütődés, mire férjhez megyek begyógyul. -essenormális- mondtam magamban.

 

az új személyimen úgy nézek ki mint 10év szigorított fegyház után :P, mondjuk a személyién mindenki hülyén néz ki. meg amúgy is leszarom :P

 

most meg megyek és főzök túrógombócot meg karfiol levest...hmmm....közben jön a varrónő felugrik méretért meg az anyagért. 

 

tegnap kihasználtam az üres lakás előnyet, nem, nem rohangáltam visítva meztelenül körbe körbe. üvöltettem a zenét ugráltam és artikulálatlanul "énekeltem". jó volt. feszültséglevezetés. 

 

és valami kellemes, voltam boltban és ahhoz képest, hogy a kornersoppan a munkahelyemnél a világ legidiótább eladói és pénztároasai vannak, itthon a kópban tök jófejek voltak, persze a spárban itt is tahók, de a kópban nem, kérdi a nő mit kérek , mondom nem tudom még nem döntöttem és erre nem vágott pofákat, nem morgott. kértem a sajot 20dekát mondta 25lett, de vágok másikat. nem az hogy maradhat? nem vágott másikat, aztán nemtaláltam a búzadarát sem, odamegyek kérdem merre van, mondja egy másik nem tudja csak kb-re de pillanat megkeresi nekem. a pénztáros mosolygott és arra sem hőbörgött amikor 800forintot tízezressel fizettem. szóval összegészében kellemes csalódás volt.

 

mentem főzni... 

megyek a hivatalba, abba a hivatalba ahová most be lehet menni. amúgy meg fáj a gyomrom.  ma is kurvasok dolgom lesz szerintem kettőig egyhuzamba rohanni fogok. délután családlátogatok. meg varrónő után rohangálok. macpocmed neked szép napot!

unalmamban majdnem elkezdtem takarítani, de aztán szerencsére elmúlt. mivel tegnap lerohadt a melegvíz (anyu elfelejtette visszakapcsolni a bojlert) ezért most mosok hajat, melynek keretében bele is nyírok, na nem nagyon csak elöl egy picit, hogy nézzen ki valahogy. a hosszából nem vágok, mert:

1. örülök, hogy végre egybenőtt az ahol a múltkor kínomban belenyírtam.
2. whm csúnyánnézett amikor mondtam hogy belenyírnék
3. nekem is tetszik, hogy végre megint hosszú.

meg mostmár azok a kis tincsek is hozzkezdenek nővögetni, ahonnan a raszták ki lettek vágva...szóval kezd emberi fejem lenni, már kieresztett hajjal is. (persze azért túlzásokba nem esem, még így is pont eléggé antifessön)

hehe, most hivott az életadó, hogy csukjam be az ablakokat és nézzem meg nem ázunk-e be...szerencsére telefonban nem látszik mennyire hülye fejet vághattam , mert az ablakon kinézve csak annyit láttam, hogy csöpög az eső, de közben süt a nap...ezt közöltem is mire kiderült hogy alig öt percnyire(gyalog) ide szakad az eső, de nagyon kibaszott durván...milyen vicces lehet felülnézetből...hehe...

 

más, pár bejegyzés piszkozattá minősítettem vissza, mert! na mindegy. pás. próbálom lefoglalni magam....

 

amúgy az emberek tökre perverzek...pl a megerőszakolós pornó, nyilvánvaló, hogy nem megerőszakolás, mert pornó ugye és ott az operatőr meg a rendező meg sminkes stb. akik segítenének szegény műmellű felfújtszájú áldozatinának, ha az valóban áldozat lenne, de lehet hogy őket is fegyverrel kényszerítik és az egész egy nagy összeesküvés. szóval milyen perverz már ha valaki műmegerőszakolásra gerjed be. az meg ha az igazira az meg BETEG. hehe... asszem unatkozom

 

 

néha tényleg nem tudom eldönteni, hogy hol lakik több paraszt, Pesten vagy itthon. hehe.

amúgy már reggel 8óta ügyintézek meg pörgök már végeztem is a mára kiszabott dolgaimmal, nem tudok tovább haladni csak holnap. addig meg írogatom ki a dolgaimat dévédére ha lesz kedvem, vagy átnézem a szekrényem meg ilyenek. még ügyvédnél is voltam...ajj ez a felnőtt élet  oilyan bonyolult, de legalább kialudtam a tegnapi gennyes hangulatot. tök fáztam mert 15fok volt a szobámban zokni, poló, pulcsi, vastagalvósnadrág, nagypléd, paplan. vicces volt. mellé egy nagyadag hiszti. azt hiszem a nehezén túlvagyok. most már csak a varrónőn múlik, mikor megyek vissza. mert itt a dolgaimat letudom holnap. 

 

 

"Szemembe ásít a nap,

Hátamra mászik a hold,
Fülembe szél dalolt,

Tusfürdő ízű teste volt...
Puha arccal az ablakon,

Lehellet-fátyolos oltalom,
Kacsintok és tévedésből önmagam is elhagyom.
Öltözni kéne már,

Jön az első napsugár,
Némaság, ma szép legyél,

Csak Bolondozás, Kalandozás...

Halkan elköszön,

Holnap már messze jár,
A hegyeken áthajol,

Délután vízre száll,.
Lepke szárnyain kátrány folt tévedés,
Ha megunja, este tíz felé továbbkapcsol,
És feliratozva, delfinek szárnyait fogja meg,
Vattacukor változás,

Csak Bolondozás, Kalandozás...

ma meg történt az, hogy reggel találkoztam az életadómmal a nyugatnál, megejtettük a negyedéves nyilvános helyen történő botrányunkat, lsd. sírás, kiabálás váltva. de a pénz megvan. orsika megint elérte amit akart. elmagyaráztam neki, hogy nekem a nemlétező faszom is kivan mások nyomorával azért szarok bele az egész szociálpolitikába hivatalos úton és majd ha nagy leszek és felnőtt mert adiig úgy sem vesznek komolyan megcsinálom a kis civilszervezetemet, vagy itt vagy külföldön.

 

sikerült megértetnem vele, hogy nem arról van szó, hogy kimegyünk és faszán meggazdagszunk, hanem arról, hogy nem mindegy, hogy 8 óra szar munka után hazaesve. a napomat a kutyaszaros aszfalton vagy egy tengerpari kocsmában folytatom a sörömmel/borommal/cigimmel/stb. hogy ott végre tényleg ketten leszünk együtt....és nem kell állandóan bekapcsolva hagyni kézközelben a telefont. egyszerűen tényleg arról van szó, hogy lerosszabb esteben ugyanez lesz az életszínvonalunk, csak kurvára nem mindegy hogy hol. persze én vagyok az önző és nem nézem neki mi a jó...de nem maradok azért az országban hogy háromhavonta hazazuzzak és otthon idegbetegeskedjek, mellette itt szívjam a fogam aligmegélhetésért. röviden ennyi.

 

whm-mel azt hiszem kezdünk egyre jobban kiteljesedni ahogy közeledik az utazás. mindketten nyugottabbak lettünk, hisz az elmúlt hetek főleg a múlt csütörtök péntek hihetetlenül stresszes és fárasztó volt, az életünkről kellett döntenünk, de sikeresen megoldottuk a dolgot. igazi vérkomoly felnőtt létkérdésproblémát kellett megoldani. de ebben is kiderült mennyire, mennyire jól tudunk együtt dolgozni valamiért. (jelen esteben a közös jövőnkért)

 

aztán még rájöttem a giccs és a klisé lényegére is. de ezt majd máskor. összegzésképp talán még annyit, hogy minden gebasz ellenére undorítóan boldogok vagyunk együtt.

 

Beautiful Croatia

 

különben ma bemutatom a másik legjobb barátnőmnek aki szépen szólva tegnap sokkot kapott amikor bejelentettem az elutazást.

 

amúgy én még nem láttam a tengert. így azt hiszem elég nagy dolog lesz egy szigetre költözni.

megint hülyeségeken idegesítem föl magam.

 

amúgy minden csodás zsizsegés a köbön, meg utazás. három hetet kell még kihúznom ebben a szarban utána vár egy új élet whm-mel.

 

megvan az első közös vagyontárgyunk! egy szép DELL laptop /lassan megy az írás, mert whm puszikkal nyugtat (nyaknyalás)/.

 

 

 

Pár napon belül koboldlány blogom az összes többivel bezárja kapuit, de nem azért mert nem írok tovább, dehogynem, sőt többet sokkal többet, képekkel videókkal napi/kétnapi beszámolókkal mindkettőnktől, szóval akit érdekel hogyen jutunk el Horvátországba és hogyan tengetjük ott napjainkat, hogyan keresünk és találunk munkát és hogyan illeszkedünk be, szóval irás van és lesz csak nem ezen a helyen...mert ahogy egy korszak lezárul ez a blog is...természetesen marad itt promózva tovább az új utiblogot, de nem lesz frissítve...legalább is egy darabig biztosan...

 

akkor leírok egy-két dolgot hogy érthető leszen.

Elutazunk. Élni.

 

Horvátországba megyünk. A város neve Mali Lošinj ez a Losinj szigeten van. 

az hogy ez hogy jött és hogy alakult ki arról kicsit később mert most annyi, de annyi intéznivalóm van, hogy alig látok ki mögüle.

 

Blogtalálkozni természetesen még megyünk.